Megyaszó a Szerencsi-dombságban, Miskolctól 29 km-re fekvő falu. A község neve a mély és a völgy összetételéből származik. Másik megállapítás szerint a Pannon-tenger maradványaként erdő borította területeket medvék lakták és a medve szóból, származik a medveszó ~ megyaszó elnevezés. A település már az őskorban is lakott volt, ezt bizonyítja, hogy aranygyűrűt, temetkezési helyeket tártak fel.
A település határában az alábbi nagyobb lelőhelyek találhatóak:
Hosszú-hegy: A megyaszói Hosszú-hegyen található miocén-korú riolit számos kisebb-nagyobb litofizát tartalmaz, melyekben a kvarc(elsősorban az opál) különféle változatai fordulnak elő. A kőzet a Hosszú-hegy keleti oldalán lévő kőfejtő bejárati részén is látható, de az opálváltozatok legszebb példányai a hegy tetején ásott gödrökből kerültek elő, 2-10 cm-esgömböcökben.
Tetlinke-árok, Nagy-Répás, Csákó-kőfejtő: A Megyaszótól észak-nyugatra nyíló Tetlinke-árok, valamint a Nagy-Répás nyugati lejtőjén lévő több mint 20 éve elhagyott Csákó-kőfejtő alsó-pannon korú üledékben(homok,homokkő, tufa,limnokvarcit) opálosodott növénymaradványok találhatók. Jellegzetes a fehér szálas kérgük és sárga, ill. mangánoxidos festésül, csiszolva igen mutatósak. A lelőhelyek már elég hamar ismertté váltak. Richthofen 1860-ban tudósított arról, hogy „Megyaszónál a víz tufából mos kikövesedett fákat”.
A Harangod-patak a Zempléni-hegységben ered, Megyaszó északi határában, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, mintegy 170 méteres tengerszint feletti magasságban. A patak forrásától kezdve délkeleti irányban halad, majd Taktaharkánynál éri el a Takta folyót.
